Farsang alsóban

 

„A vidám szív a legjobb orvosság.” /Példabeszédek 17:22/

 

A farsang a vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A hagyományok szerint a mulatságok végén a telet is elűzzük.

Az utóbbi hónapok felelősségteljes egyhangúsága után szívünk megtelt várakozással. Igaz osztályonként, de boldog izgalommal vártuk a szerdai napot. Az egész alsó tagozat apraja-nagyja színes, tarka díszbe öltöztette iskolánk termeit: álarcok, bohócok, szerpentinek, átrendezett iskolapadok jelezték – itt bizony valami készülődik! Nagyobb gyermekeink néptáncon a farsang hagyományaival ismerkedtek, s matematikai kalandozást tettek a „Farsangusz” bolygón. A kisebbek közül az egyik osztályunkban a gyerekek „farsangi táskát” kaptak, melyben a mulatsághoz tartozó kellékek lapultak – lufik, csákók, trombiták, színes papírtáskák, szívószálak, poharak…

Szebbnél szebb, ötletes, mókás jelmezekbe bújt kisgyermekek kacaja, tapsa töltötte be a százéves falakat: még az épület is muzsikált! Volt osztályunk, ahol limbóztak, volt, ahol jelmezversenyt rendeztek, volt, ahol ’minden szelvény nyert’ tombolát húztak, volt, ahol kacsatáncot, s ’choko-choko’-t táncoltak a gyerekek.

Természetesen a finom csemegék sem hiányozhattak ezen a délutánon sem: mindenféle édességet, sós finomságot falatozhattak az izgatottságtól, s a különféle tánctól kimelegedett csemetéink! „Ez volt a legjobb farsangunk!” – mondogatták a kicsik.

A mulatság elillantával perdültünk-fordultunk, s a télkergető, zsongó farsang után vidám szívvel tértünk haza mindannyian. Várjuk együtt immár a tavaszt és az „új föltámadást”!

 

Az alsós közösség nevében:

Endrészné Veiland Viktória

napközis nevelő